Esküvő Dömsödön
Imádom a tavaszi esküvők gyümölcsfák illatával átszőtt auráját. Zümmögnek a méhecskék, lágy langyos szellő szállítja a nyíló virágok édes illatát. Julianna és Laci esküvője is így indult. Utam Székesfehérvárról Dömsödre vezetett természetesen kinyitott tetőablakkal és néhány jó zenével karöltve, útközben felvettem Józsi barátomat, aki tanulási és asszisztálási célzattal csatlakozott hozzám az esemény kapcsán. A helyszín Dömsöd házasságkötő terme és rendezvényekre berendezkedett kör alakú, galériás aulája, valamint a gyalogosan megközelített templom. A polgári szertartás során észrevétlenül mozogtunk felváltva, hogy minden szemszögből jó rálátásunk legyen az eseményekre. A viszonylag nagyszámú násznép aktívan segítette a sorok között végzett mozgásunkat.
A szertartás megható volt, mondhatni együtt pityeregtünk a párral. Ezt követően zenei kísérettel mentünk át a templomhoz, aminek hangulatát írásban nem lehet átadni. Egy igazi fullos utcabál kerekedett, imádtuk! A régi idők érzetét őrző református templom fénytől védett száraz hűvös helyet biztosított a násznépnek. Két ellentétes oldalon elhelyezkedve, vakuk használata nélkül örökítettük meg a szertartást. Minden templomi-vallási szertartást egy egyeztetés előz meg, mely során a vallási személlyel megbeszélem, hogy hova és milyen módon szabad mozognom a fotózás során, ez itt sem volt másképp. A szertartás után úgy mentünk vissza a lakodalom helyszínére, ahogyan érkeztünk: énekelve, táncolva.
Amíg a násznép bevette a főhadiszállást, mi elosontunk szépen egy kreatív fotózásra. Horgász pár lévén hova máshova hívtak volna minket, mint a Ráckevei-Soroksári-Duna ágra (RSD for the win!). Jó hangulatú, stégen megborulós fotózást nyomattunk, majdnem vízbe esve. Jómagam is horgász vagyok, így a fotózás közben azért figyeltem a pontyok etetés körül való mozgását. A látszólagos nyugodtság mögött mindig szervezettség és kiszámolt időtartam lapul. Sosem hagyom úszni a dolgokat, mindig pörgünk, de nem feszülten, inkább amolyan fiatalosan.
Cirka háromnegyed óra elteltével visszamentünk a helyszínre, hogy ne várassuk sokáig a vendégeket. Én a szokásos módozatot követtem a fotózás során, amíg meg nem voltak a szokásos kötelezőnek tekinthető képek. Józsi barátom halszem optikát használt, a táncolós-bulis képeket zseniálisra lőtte vele. Csak úgy lehet átadni a lakodalom esszenciáját, ha részese vagy. Szeretek táncolni a párral-násznéppel és közben lesifotókat készíteni, így tudom megmutatni mindenki álarc nélküli arcát. A felszabadultság, szeretet, összhang képei ezek, nem a pózolásé. Tágas és szuper világítású helyen zajlott a lakodalom, a fényeket könnyen tudtuk kontrollálni és vakuval kiegészíteni.
Hajnali 1kor energiával tele távoztunk és indultunk haza a hársfaillatú éjszakában.
